E fejezet központi témája az intézmények, illetve az intézményekben dolgozók a változó világban, és a tanárok kollaboratív tanulását vizsgálja az intézmények szemszögéből, az előző fejezet (Mit jelent a tanárok kollaboratív tanulása?) ide vágó definíciói alapján.
E rövid összefoglaló kivonat az EFFeCT-tanulmányból, amelyet Miért fontos a kollaboratív jelleg? címmel a finn partner, Mika RISKU és Matti PENNANEN (Jyväskylä-i Egyetem, Oktatásirányítási Intézet) írt. Az alapvető üzenet az, hogy a világ oly módon változik, hogy egyre növekszik az igény arra, hogy az intézmények az egyéni tanulást összekapcsolják az intézményi tanulással, és az intézményekben dolgozók is ennek megfelelően működjenek együtt.
A tanárok kollaboratív tanulása az intézmények szemszögéből
A tanárok kollaboratív tanulására – az általunk használt definíció szerint – társadalmi-kulturális környezetükben kerül sor. Ez a társadalmi-kulturális környezet magában foglalja azt a közeget is, amelyben a tanárok szakmai tevékenységüket végzik: az osztálytermet, az iskolát, a helyi oktatásszolgáltatást és a nemzeti oktatási rendszert. Ezek a helyi közösségek, tankerületek és/vagy települések, régiók és országok részei, azokban a társadalom különféle területeit képviselő magán- és közszervezetek is közreműködnek. A fentiek ráadásul egyre inkább összekapcsolódnak olyan különböző transznacionális környezetekben, amelyek hozzájárulnak a helyi, nemzeti és multinacionális szervezetek céljainak, elképzeléseinek és stratégiáinak újrarajzolásához azt illetően, hogy az adott szervezet az oktatást vagy a társadalom valamely más területeit képviseli-e.
Zohar (1997) azt állítja, hogy világunk alapvető változáson megy keresztül: tulajdonképpen paradigmaváltásról beszélhetünk. E váltás következtében a legalapvetőbb gondolkodásmódunkat kényszerülünk radikálisan megújítani, hogy megfelelhessünk a társadalmi-kulturális környezetünkben végbemenő változások támasztotta követelményeknek. A változások megtekintéséhez kattintson a képre! (…)
A kvantumparadigma összetett világa
A kvantumparadigma összetett világa megannyi hatalmi központjával és hálózatával a helyi szinttől egészen a transznacionális szintig a környezetre mint társadalmi-kulturális szervezetre helyezi a hangsúlyt, ahogy azt a tanárok kollaboratív tanulásának általunk használt definíciójában leírtuk. A kvantumparadigmában a szervezetek és tagjaik állandóan változó körülmények között dolgoznak együtt. A modern online platformoknak köszönhetően a szervezetek egyre inkább összekapcsolódnak egymással mindennapi virtuális személyes „megbeszéléseken”, bármilyen tevékenységi szféráról és társadalmi-kulturális környezetről is legyen szó. (...)
Az itt bemutatott változások megkövetelik, hogy megtanuljuk, hogyan fejlesszük önmagunkat és tevékenységeinket egy olyan operatív környezetben, amely számos tekintetben épp az ellenkezője annak, mint amelyhez hozzászoktunk. Ezt a kihívást súlyosbítja, hogy miközben tanulunk boldogulni az új operatív környezetben, annak struktúrái, folyamatai és gyakorlatai sokszor még mindig a régi módszerek tartozékai. Ez azt jelenti, hogy fejlődnünk kell, miközben próbálunk tanulni. Az új operatív környezet természetének köszönhetően már nem elég az egyedül végzett tanulás; a tanulásnak kollaboratívnak kell lennie. Még az apróbb változások is hatással lehetnek az intézményekre, de a paradigmaváltáshoz kapcsolódó változások radikális változások, és mind mennyiségileg, mind minőségileg megsokszorozzák e hatásokat. (...)
Egyéni önálló tevékenység
A tanárok kollaboratív tanulásának általunk alkalmazott definíciójába beletartozik továbbá az egyéneknek az olyan célzott folyamatokban való együttműködést szolgáló önálló tevékenysége is, amelyek a participativitás és az inkluzivitás értékei, valamint az ezek iránti elkötelezettség alapján a tanárok támogató jellegű tanulását hivatottak biztosítani. Ez összhangban áll a proaktivitás, az együttműködés és a partnerség kvantumparadigmájának követelményeivel.
A megosztott vezetés erőforrás-hordozó kettős modellje szerint szükség van az egyének önálló tevékenységére, ha a szervezeti erőforrások megteremtésébe is szeretnénk őket bevonni.. Másrészt viszont az önálló tevékenység lehetőséget ad az egyéneknek arra, hogy befolyásolják a szervezetet és annak tagjait. Ez azonban összetett hatalmi viszonyokat teremt a tagok között, akik a saját egyéni módjukon látják szervezetet. (Tian, Collin & Risku, 2016). A káros hatalmi konfliktusok elkerülése végett a tanárok kollaboratív tanulását és a tanárok önálló tevékenységét a participativitás és az inkluzivitás értékeire és az azok iránti elkötelezettségre kell alapozni, ahogy az a tanárok kollaboratív tanulásának általunk alkalmazott definíciójában áll. Ide tartozik a célok, elképzelések és stratégiák együttműködésben és annak érdekében történő megújítása, hogy olyan oktatási intézmények jöjjenek létre, amelyek megfelelnek a változó operatív környezet igényeinek, illetve hogy ehhez az intézmények iránymutatást kapjanak.
A teljes tanulmány elérhető az EFFeCT-tanulmányban, ahol részletesebb leírás található a kvantumparadigma-modellről és a meglévő oktatási rendszer átalakításának ebből eredő szükségességéről. Az új operatív környezet követelményei minden intézményt arra kényszerítenek, hogy oly módon reformálják meg struktúráikat, folyamataikat és gyakorlataikat, amelyre önállóan, egyedül egyetlen személy sem képes. A finn partner a változásokat a megfelelő felnőttoktatás kialakítását szolgáló finn jogszabályokban is bevezeti, amelynek - különböző formákban - minden eddiginél erősebb szerepet kell kapnia az egyes szakemberek és szervezeteik támogatásában, hogy a kollaboratív tanulás szakmai közösségeivé válhassanak.