Facilitátorok és inhibitorok a kollaboratív tanulás felé vezető úton

Amint azt a kifejezés is sugallja, a kollaboratív tanuláshoz a tanulás folyamatában az egyénen kívül másokra is szükség van. Sor kerülhet rá a magánéletben vagy a munkahelyen. Valójában bárhol megtörténhet, sokszor anélkül, hogy tudatosulna bennünk, hogy épp megtörténik. Gondoljunk az üzletben, a tömegközlekedési eszközökön, az utcán, autóvontatáshoz nyújtott segítség során vagy útbaigazításkor végbemenő interakciókra, vagy akár a játszó gyerekekre - a lehetőségek sora végtelen.

Most viszont konkrét aspektusokra és a kívánt eredményekre koncentrálunk. A tanítás és tanulás színvonalának javítására, hogy az egyének és az országok is teljes körűen kiaknázzák a bennük rejlő potenciált. A legnagyobb hangsúly az iskolákon, az embereken és az ott folyó tevékenységeken, valamint azokon a lehetőségeken és korlátokon van, amelyek munkájukat jellemzik. Ide tartoznak a helyszínek, a követendő oktatási és kulturális morálok és tanterv, a kormányzati politikák, az irányításra, pénzügyekre és időre vonatkozó megfontolások.

Bevonja tehát a tanárokat, diákjaikat, az iskola és a tankerület vezetését, az oktatástámogatást és értékelést biztosító szolgáltatókat, a szakpolitikai döntéshozókat, valamint a közösséget, ideértve kiemelten a szülőket a tanulás előmozdításába, megértésébe és támogatásába.

Felmerül a kérdés: miért pont a kollaboratív tanulás? Nincsenek vagy nem voltak a tanulásnak és tanításnak más módszerei? A tapasztalat alapján nagyon úgy tűnik, hogy a tanulási lehetőségek nagyban megsokszorozódnak, ha megosztjuk másokkal gondolatainkat és tapasztalatainkat. Gondoljon a régi mondásra: „Több szem többet lát!”; úgy tűnik, a kutatások ezt igazolják[1].

Mint az fentebb szóba került, a kollaboratív tanulás olykor csak úgy „megtörténik”. Van ugyanakkor néhány stratégia, amely egyszerre segít (facilitátorok +) és gátol (inhibitorok -) abban a tekintetben, hogy mennyire lesz rögös útja egy kezdő vagy az úton továbbhaladni kívánó egyénnek vagy csoportnak.

Mint minden közös vállalkozás esetében, ezek pozitív és negatív magatartásformákra is kiterjednek, amelyek nagy vonalakban az alábbiakként írhatók le:

1. Irányítás
2. Fizikai környezet
3. Tantervi követelmények
4. Kulturális tényezők
5. Attitűdök
6. Tudás

A Joan Stephenson és Teresa O’Doherty által írt EFFeCT-tanulmány ezek mindegyikére kitér, és olyan anyagokat mutat, amelyek segítenek kidolgozni témákat és/vagy kezelni az esetlegesen felmerülő problémákat.

Az a környezet, amelyben a kollaboratív tanulásra sor kerül, rendkívül fontos. A kollaboratív tanulás elfogadásának és gyakorlatának előmozdításához és fenntartásához szükséges előfeltételek közül sok hiányzik bizonyos közegekben: olykor a nemzeti vagy regionális oktatáspolitikából, az iskolákból vagy az iskolai oktatás kialakításában és támogatásában részt vevő személyzetből, a fizikai épületekből és magukból a gyakorló szakemberekből.