kollaboratív tevékenység, amelyet olyan kulturális és intézményi elemek táplálnak és tartanak fenn, mint a közös elvárások, az erős kollektív identitás, a kritikai reflexiót ösztönző közös látható tanulás, továbbá a rendszeres találkozók különböző formái, a közös rendezvények, valamint a csoportos munka megszervezésének a tanárok kollaboratív tanulását lehetővé tévő módjai
További információk az EFFeCT-tanulmányból:
„Ez rávilágít azokra a kulturális és intézményi struktúrákra, amelyek segítenek fenntartani és elmélyíteni a tanárok kollaboratív tanulását. A kutatások alapján a tanárok kollaboratív együttműködésének egyik gyenge pontja, hogy az gyakran nem foglalja magában a tanulási módszerek kellő tesztelését, a gyakorlat kölcsönös megfigyelését és a tanítás kritikai vizsgálatát, valamint hogy állhat egyének kevéssé strukturált csoportosulásából (Vangrieken et al. 2015). A strukturált kollaboráció ezzel szemben a kritikai vizsgálat olyan mélységét mutatja, amely magában foglalja »a tanárok és a tanulók tanulásával kapcsolatos bizonyítékok megosztását, és azok láthatóvá –ezáltal felülvizsgálhatóvá – tételét. … A szakmai tanulással kapcsolatos beszélgetések csak akkor járnak előnyökkel a tanulókra nézve, ha azok az új megközelítések kipróbálásában (ezáltal a status quo megbontásában) és a kísérletekből származó bizonyítékok megvizsgálásában gyökereznek« (Cordingley 2014: 45).
A mély szintű együttműködést olyan kulturális és intézményi elemek jellemzik, amelyek táplálják és fenntartják a tanárok kollaboratív tanulását. Kulturális szempontból ezek – egy csoportban, egy iskolában vagy egy közösségben – számos módon megnyilvánulhatnak: például közös elvárások és erős kollektív identitás formájában, ahol a résztvevők aktív munkatársak a változás levezénylésében; a tanulás megosztás révén történő láthatóvá tételével, ami magában foglalja az elképzelések, kutatások és a gyakorlattal kapcsolatos történetek megosztását a kollaboráción alapuló tanulás folyamatainak és eredményeinek megvilágítása céljából; valamint a kritikai reflexió iránti közös elkötelezettség formájában (Frost 2013, 2014). Intézményi szinten ezek a támogató elemek lehetnek rendszeres találkozók, közös rendezvények, valamint a csoportos munka megszervezésének a tanárok kollaboratív tanulását lehetővé tévő módjai, továbbá olyan megoldások, amelyek hozzáférést biztosítanak a rendszeres interakciót és az innovatív változást lehetővé tévő erőforrásokhoz.”